"Aztán csak néz, csak néz elöre hajolva, mintha szíve-lelke a szemében volna."
(Arany János) 

 


Az emberi arcból hasonlóképpen lehet olvasni, mint a kézírásból: az arcon is érzékelhető a pillanatnyi (érzelmi, fizikai) változás, illetve nyugalmi állapotban az állandósult nyomok.


Az arctannal elsőként Arisztotelész foglalkozott, aki kutatta, hogyan tükröződik vissza az arcon és a testen az ösztönösség, az érzelem, a táplálkozás, a mozgás, a szellemiség.
Későbbi kutatók közül Jones bírónak köszönhető a mai tudományos megközelítés a fiziognómia területén.  Megfigyelte, hogy ha jelentősen eltér az arc egyik fele a másiktól, az a végleges hangulatváltozásra utal.


A vonásokat ugyan genetikailag a szülőktől örököljük, de a környezet és a személyt befolyásoló tényezők hatására megváltozhatnak.


Az arcelemzéhez nem szükséges a kliens jelenléte, elég egy fénykép. 


Az elemzés kellő megalapozottsággal és alázattal segítségünkre lehet, hogy jobban megismerjük önmagunkat, ezáltal embertársainkhoz - egy-egy interakcióban  - kellőképpen viszonyuljunk. 

Például milyen előnyös, ha egy üzleti tárgyaláson megfigyelem üzletfelem "simuló fülét", mert  ez azt az információt hordozza számomra, hogy szereti kikerülni az akadályokat, nem harcos (persze ezt a jellemzőt befolyásolja még az arc további részeinek vizsgálata). 


Arcunkról nemcsak a tulajdonságainkat, képességeinket, genetikei adottságainkat lehet leolvasni, információt is kaphatunk egészségi állapotunkról, betegségekre való hajlamunkról is.